A valóságban az orr egy nagyobb, és fontosabb struktúra, mint ahogy azt először gondolnánk. Nagyvonalakban három, vastag nyálkahártyával borított orrkagyló (alsó, középső és felső) és a közöttük lévő orrjáratok alkotják. Normális esetben a körülötte lévő struktúrákkal jól kommunikál. A két orrüreget az orrsövény választja el egymástól. Oldalról-felülről határos a szemüreggel, valamint az agykoponya elülső harmadával. Az orrüreg alsó határát az első kétharmadban a kemény szájpad, a hátulsó harmadban a lágy szájpad adja. Hátsó határában az orrüreg az orrgaratba megy át.
Az orrüreg felszínét ún. csillószőrös hengerhám borítja. Ez a speciális hám a csillószőrök mozgása által a bekerülő polleneket és kórokozókat kifelé mozgatja. Ezen idegen anyagok megkötésében az orrváladék is fontos szerepet játszik. Így elmondható, hogy a szagláson és a belélegzett levegő felmelegítésén túl az orr számos fontos funkciót tölt be. Ez a speciális hám beterjed a melléküregekbe, melyek felszínét vékony rétegben fedi. Az előbb említett pollen és kórokozó megkötés által orrunk fontos szerepet játszik az immunrendszerünk működésében is.

A könnymirigyen kívül ide nyílik mindhárom pár orrmelléküreg (az arcüreg, a homloküreg és az ékcsonti üreg), valamint a rostasejtek is. A rostasejtek az orr felső részében foglalnak helyet, és számos tünet hátterében állhatnak. Dúzzanatuk szaglásvesztést eredményezhet, nem megfelelő vérellátásuk, vagy gyulladásuk pedig váladékcsorgást eredményezhet a garat felé, mely irritációt okoz. A rostasejteken kívül a melléküregek szellőzése is rendkívül fontos, hiszen ennek hiányában váladékpangás és következetes felülfertőződés jöhet létre.

Ahogy az orrüreget elhagyjuk, az orrgaratba jutunk. Ide nyílik az Eustach-féle fülkürt, amely a középfület köti össze az orrgarattal. Funkciója a megfelelő szellőzés és nyomáskiegyenlítés. Nem megfelelő működése visszatérő középfülgyulladást okozhat, melynek következtében dobhártya-perforáció is létrejöhet. A fülkürt nyílását nyirokszövet veszi körül. Az orrgarat fontos struktúrája még az orrmandula, amely a garatmandulával, a fülkürtöt körülvevő nyirokszövettel és a nyelvgyöki mandulával a Waldeyer-féle gyűrűt alkotja. Ez a struktúra szintén az immunvédekezésben játszik szerepet.

A szájgarat elülső határát a lágyszájpadról lenyúló uvula, oldalt a 2-2 garatív – melyek között a garatmandula fészkel -, alul pedig a nyelv adja. A szájgarat vizsgálata hagyományos fül-orr-gégészeti eszközökkel történik.

A szájgarat után az algarat és a gége következik. Az algarat a nyelvcsonttól a nyelőcső bemenetéig tart és a nyelésben játszik fontos szerepet. Ennek megfelelően a nyelési panaszok hátterében sokszor valamilyen algarati folyamat áll.

A gége egy porcos vázból, szalagokból, izmokból, kötőszövetes lemezekből és nyálkahártyából álló üreges szerv. Anatómiailag a gégefedő porc – másnéven az epiglottis -csúcsától a gyűrűporc aljáig tart. Az epiglottisnak köszönhető, hogy a lenyelt falat jó irányba, a nyelőcső felé megy tovább. A gége a hangképzésen kívül a levegő továbbításában játszik fontos szerepet. A gégét vizsgálhatjuk hagyományos módon, azaz a szájüregen keresztül, gégetükör segítségével, vagy orron keresztül flexibilis endoszkóppal. A gége vizsgálata során fontos megítélni a gége főbb képleteinek, a hangszalagoknak az állapotát és mozgásait.